„Szent József légy házunk ura, kis családunk pártfogója ...”

Isten áldotta, napsütéses délutánon került sor a már tradicionális apák napjára óvodánkban.

A kerettörténet Noé idejébe repítette a családokat. A kapun belépve a Szövetség Szivárványa alatt átsétálva az özönvíz élménye várta az érkezőket. Az apukák menetlevelet kaptak, s gyermekeikkel együtt indultak kalandozni, több érdekes barkácsos, illetve mozgásos állomáson bizonyíthatták együtt ügyességüket. A játékok alkalmával összegyűjtött jutalom puzzle darabokat kellett végül összerakni és felragasztani a menetlevélre. Majd a kaland végeztével a kapott Noét és bárkáját ábrázoló képet együtt kiszínezni.

Nagyon jó alkalom volt ez a pár óra is arra, hogy a családjukért olyan sokat dolgozó, fáradozó apukák megéljék a gyermekükkel töltött idő áldásosságát, kegyelmeit. A gyermekek apukáikon szinte csüngve, büszkén és hatalmas örömmel fedezték fel a játékokat, érezhették gyermekeik ragaszkodását, szeretetét. Szükség van rájuk és nagyon fontos, felelősségteljes feladatot töltenek be családjaikban.

A kalandozást az édesapák verses felköszöntése és megajándékozása követte. Büszkén viselték az ajándékba kapott díszes nyakkendőt, vagy akár három nyakkendőt, melynek a hátulján szembesülhettek gyermekeik őszinte szeretettel megfogalmazott szavaival: miért is szeretik az apukájukat…

Végül megható áldást fogadtak az apák. Laci atya kiemelte saját példáján keresztül, hogy a gyermekévek megismételhetetlenül elillannak, meg kell becsülni az együtt töltött időt, mert nagy ajándék. Tudomásul kell venni, hogy semmi nem fontosabb, mint a gyermekeket a keresztény nemzeti öntudatra nevelni. A megindító, elgondolkodtató beszéd után következett az agapé, majd kötetlen beszélgetéssel zárult a délután. Bízunk benne, hogy hozzájárult ez a kis idő is ahhoz, hogy a családok tudjanak örvendezni Isten ajándékában, családjukban. Ne feledkezzünk el hálát adni egymásért, imában hordozni mindig szeretteinket:

”egyetértés, hű szeretet egyesítse szíveinket...”