Szent Mártonnak ünnepén,
égő lámpást viszek én.
Bárhol járok, bárhol lépek,
Márton engem véd.

Szent Márton napján apró égő lámpásokkal a kezünkben, énekelve indultunk a körmenetre, ami jó alkalom volt a közös tanúságtételre. Városunk plébániáiról érkező lelki atyák is osztoztak velünk ezen a délutánon. Visszaérkezve ünnepi áldásban részesültünk.

Ahogyan a kis lámpások világítottak nekünk a sötétben, úgy ad világosságot Jézus Krisztus életünkben.

Különösen is fontos az óvodánk, az Egyházmegyénk számára ez az ünnep, hiszen Savaria szülötteként ő az Egyházmegyénk védőszentje.

Krisztus katonájaként szolgálta az Egyházat, embertársait.  Hatalmas csodák kísérték életét, ő mégis megmaradt a legnagyobb egyszerűségben.  Érzékenységgel fordult mások felé, nem mulasztotta el a szenvedőket, nélkülözőket megsegíteni.  Isten irgalmas, megbocsájtó szeretetét hirdette. Nagyon aktuális ennek a felemelő szeretetnek a gyakorlása, hiszen Ferenc pápa meghirdette az irgalmasság rendkívüli szentévét.

Ahogyan Márton megosztotta köpenyét a didergő koldussal, Isten úgy hív minket is az irgalmas szeretetre. Ezt az odafordulást gyakoroltuk, amikor apró pogácsáinkat megosztottuk társainkkal.

Hálát adunk Mennyei Atyánknak azokért a kegyelmi ajándékokért, amikkel elhalmozott minket: köszönjük a jó időt, az együttlétet.
Kérjük Jézusunkat, hogy Szent Márton püspök példáját követve mi is világítani tudjunk a sötétben.