Hazánkat, nagy  hitű Szent István királyunk tanúságtevőként Szűz Anyánk oltalmára bízta. Alázattal, de büszkén vallhatjuk, keresztény országot kaptunk örökül, melyre mint a törékeny cserépre vigyáznunk kell, hogy örökül tudjuk adni a következő nemzedéknek-épen, sérületlenül, s nem üresen, félig töltve, hanem telis- tele hittel, erővel, szeretettel! Szentmisében adtunk hálát elődeinkért, hősi helytállásukért, áldozatos életükért, halálukért. "Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért!" Talán soha nem volt még ennyire fontos, hogy kőkemény, sziklaszilárd keresztény hitünket megvalljuk és kiálljunk Krisztusért, aki a legnagyobb vértanú, hiszen mindannyiunkért szenvedett és kereszthalált halt. A legszentebb áldozatban Kürnyek Róbert atya celebrálásával, vendégek, szülők részvételével mélyíthettük el szíveinkben, mit jelent hősnek lenni, kiket is nevezhetünk igazán annak? Kik tesznek igazán a világért, hazáért, szeretetért? Ki az, akire igazán számíthatunk, mert azzal bizonyította szeretetét, hogy Önmagát áldozta fel értünk. A Nagyböjti készülődés szép állomása volt számunkra ez a szentmise, melynek kezdetén Robi atya megáldotta szép új magyar-, illetve a Szent Család Óvoda zászlóját, az új liturgikus eszközöket, és ministránsruhákat. Isten áldja meg Robi atyát, és minden Szülőt, Nagyszülőt, volt ovisszülőt, aki bármely módon áldozatot vállalt azért, hogy az Ünnep kiteljesedjen Isten dicsőségére!

"A HAZA MÁR NEM AZOKÉ, AKIK MEGHALTAK ÉRTE, HANEM AZOKÉ, AKIK ÉLNEK ÉRTE!"