Jézus Krisztus a húsvét utáni ötvenedik napon Szentlélekkel újítja, és erősíti meg övéit.

Ennek az ünnepnek már nincs olyan gazdag szokásanyaga, hagyománykincse, mint a Karácsonynak és a Húsvétnak.

Jézus mennybemenetele után az apostolok Jeruzsálemben együtt maradtak, és imádkozva várták a Vigasztalót, akit Jézus megígért nekik, s akinek az eljövetele lángok formájában volt látható számukra. Az ünnep során ezt a várakozást élhetjük át, átgondolva közben a Lélek hét ajándékát, ami a bölcsesség, értelem, jó tanács, erősség, tudomány, jámborság, istenfélelem. A Szentlélek teszi lehetővé, hogy szeretni tudjunk. A szeretet színe a piros, a piros díszítés által minden a szeretetről beszél.

Pár éve ennek az ünnepnek szeretnénk hagyományt állítani, egy családokkal közös, rövid lelki program során, melyben nemcsak befogadók, hanem cselekvők is a gyermekek.

Az ünneplés során, háromnegyed négykor gyülekeztünk már az udvaron, csoportonként, a szokásos helyünkön.

Négykor elindultunk a hét helyszín valamelyikéhez, és felkerestük mindegyiket, ahol feladatokat kaptunk. A feladatok elvégzése után, minden állomáson kaptunk egy lángnyelvet, piros papírból kivágva. Az összegyűjtött hét lángon a Szentlélek hét ajándéka volt feltüntetve. Ezekből a négy csoport, egy nagy, közös tüzet rakott ki az óvoda falára, egy előre kijelölt helyen.

A feladatokkal elkészült csoportok, gitárzenés dicsőítésen vettek részt az udvaron, melyben óvodai dolgozók és szülők együtt zenéltek és a gyerekekkel együtt énekeltek. Közben Laci atya áldást mondott, és elreptettük a fehér galambokat.

Öt órakor imádságos, emelkedett hangulatban ért véget a lelki program.