„Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” Jn15, 13

Az 1956-os forradalom hőseiről emlékeztünk meg óvodánkban a Laci atya által celebrált Szentmiseáldozatban.

Az ünnepet megelőző napokban csoportonként mély beszélgetések alakultak ki a gyerekekkel arról az áldozatról, amit a forradalom hősei hoztak. Nekik köszönhetjük, hogy Magyarországon szép magyar nyelvünkön, a magyar kultúrát, hagyományainkat őrizve, békében élhetünk. Szabadon gyakorolhatjuk vallásunkat, ismerhetjük, szerethetjük Jézus Krisztust.

Készültek a szebbnél szebb magyar zászlók, a folyosóra kiszűrődtek a szép katonadalok. A hősök tiszteletére készített kis emléksarokban meggyújtottuk mécseseinket, imádkoztunk, hálát adtunk értük Istennek.

Az ünnepi hét a Szentmisében teljesedett ki. Az atya szentbeszédében kiemelte, hogy a számunkra természetes dolgok mögött bizony mindig valaki, valakik gondoskodása áll, akiket sok esetben nem ismerünk. Az óvodai ebéd sem magától kerül az asztalra, több ember munkájának, odafigyelésének, áldozatának köszönhető.

A gyerekek szépen, nyitott szívekkel, figyelmesen vettek részt a szentmisén, a kis ministránsok méltó módon tettek szolgálatot az oltár körül, s Istennek hála több szülő is részesülhetett a Szentmise kegyelméből.

Nagyon időszerű Hazánkért és a békéért egyre erősebben és tudatosabban imádkoznunk, hiszen „veszni indul István öröksége” ha nem vesszük komolyan egyéni felelősségünket országunkért, nemzetünkért, melyet István király a Szűzanya oltalmára bízott.

Amit mi tehetünk: az imáinkban hordozzuk hazánkat.

Köszönjük Laci atyának, hogy a legszentebb áldozatban együtt ünnepelhettünk.